eszköz mind egy helyt tartassék, a kónyhához valo meg külön, és igy, a mi a ház szükségére valo mind külön külön, ugy hogy a mire vagyon leg inkáb szükség, a mindgyárt kéz alat lehessen.
E nintsen külömbe felelé apáter. azt is kivánnám hogy mindenik ezek közül. a maga helyén meg maradna. és soha meg ne változtatnák, ennek két haszna vagyon. az egyik a, hogy mikor valami kivántatik. nem kell sok idöt veszteni a keresésel, mert mindgyárt meg lehet talalni, a mire szükség vagyon, a másika, a, hogy semmi nem tévelyedik ell., se el nem vész, a mely meg történik gyakorta, a mikor minden együvé vagyon hánva, vagy keverve, ugy is hozá szokik ahoz az ember, hogy mihelyt üres helyt lát. mindgyárt kezdi kérdeni azt, a mi azon a helyen szokot állani, másként. minden nagy rendeletlenségbe volna. ugy is volna, mint az ollyan ember, a ki együt vetné el a buzát, a rosot, és az árpát, és azután szemenként kellene ki válogatni, midön buza, vagy ros kenyeret kellene sütetni, nintsen se szeb, se hasznosab avilágon. a rend tartásnál, eszerént is kel tselekedni mind azzal; a mit zár alat kell tartani. viszá tévén mind azt. a mi már nem kivántatik. ugy hogy semmi el ne veszen.
Eddig arend tartásrol szollottunk, szollyunk már most ahaszonrol, a melynek sok ága vagyon, és a mely atöbbi közöt abbol áll, hogy a jövedelemhez tudgyuk magunkot szabni, hogy tudgyuk annak idejében meg venni ami szükséges, helyes ideit keresni annak. a mit el akarunk adni, rendel, igasságal, és kimélve ki osztani, a mi ki osztásra valo, etehát aveleje a gazdaságnak, lehetetlen is, hogy annak minden részeit most meg mutathassam, egy szoval akárt el kel kerülni, és mindent. haszonra forditani.
Felettéb is meg röviditti kegyelmed beszedét páter uram, mondá télámon. de azonba tsak azt veszem észre hogy
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 127)